Móricz Zsigmond novellái közül olyan újszerű, az egész életművön átívelő válogatást adunk közre, amelynek a középpontjában a keresztyén hit, illetve a 20. század eleji református egyház áll. A sokszínű elbeszélések hol humorral és iróniával, hol drámaisággal vonják be az olvasót Isten népének és „méltatlan bár, de elhívott” szolgáinak mindennapi életébe. Egyúttal vallomások is ezek a novellák Móricz hitéről, ahogy azt egy idézet is tanúsítja a szerkesztő, Baranyai Norbert záró tanulmányában:
„Van egy kis Bibliám, amit negyven éve olvasok, abban aláhúztam a Krisztus szavait. Bármennyit elmélkedek is felettük, igaznak, hitelesnek és valóságosaknak kell tekintenem őket. Soha nem jut ellenkezésbe azzal a hittel és hangulattal, amit gyermekkoromban oly egyszerűen értetett meg velem az édesanyám: hogy az Isten teremtett és tart bennünket harmóniában. Ennek a harmóniának érzetében írtam s írom minden könyvemet...”