Éppen jó vitorlázó idő volt, napos és szeles. Ahogy vízre bocsátotta a hajót, a szél azonnal belekapott a vitorlájába, és kivitte a csatorna smaragdzöld vizére.
Jancsi a víz széléről kísérte és fogta a zsineg végét, amelynek másik vége a hajóhoz volt erősítve. Néhány perc múlva felmegy a partra, és megy tovább a parti ösvényen, de most még egy kicsit gyönyörködni akart a hajó szépségében.
Annyira belemerült, hogy nem hallotta a közeledő hangokat. Egészen összerezzent, amikor három fiú - mindhárom jóval nagyobb, mint ő - egyszerre csak ott termett mellette.
Szorosan fogta a zsinórt, mert nem ismerte őket. Biztosan a csatornán közlekedő egyik bárkáról valók - gondolta. - Add ide egy kicsit a hajódat kérte a legidősebb.
- Tessék, de csak egy percre - mondta Jancsi.
- Éppen partra akartam húzni.
Ideges volt és félt, mert a fiúk elég vadaknak látszottak...