"A pedagógusnak manapság nem az a dolga, hogy ritkítsa a dzsungelt, hanem sokkal inkább, hogy vizet fakasszon a sivatagban. A talmi érzelmek ellen a valódi érzelmi nevelés a helyes védekezés. Ha érzelmi diétára fogjuk és kiéheztetjük az ifjúságot, azzal csak könnyebb prédává válik a propagandisták számára, amikor útjába kerül: a lélek kiéheztetése megbosszulja önmagát,s a megkeményített szív nem jelent kijátszhatatlan védelmet a meglágyult fejjel szemben" - tűnődik a múlt század közepén írt esszéjében a jól ismert oxfordi irodalomprofesszor egy középiskolai tankönyv kapcsán.
Lewis a modern felfogás szerint pusztán az ember képzeletében élő, ám szerinte objektív értékek (mint például a jóság és a szépség) védelmében érvel ebben a művében. Úgy véli, hogy a világban létezik olyan univerzális értékrend, amely független a körüményektől és az egyéni véleményektől, s amelynek alapján az ember képes erkölcsi döntéseket hozni. Ezt Taónak nevezi el, s meggyőződése, hogy elvetésével olyan értékek vesztíthetik értelmüket, mint az emberi szabadság és méltóság.
E rövid műnek - amelyre Francis Fukuyamától Hankiss Eleméren át ma is sokan és sok nyelven hivatkoznak - hasznát veheti bárki, aki útbaigazítást és érveket keres a modern értékzavarban, s szívesen eljátszik a gondolattal: hová vezethet az objektív értékrend felszámolása.