"...Amikor a vad auka faluban, megérkezésünk estéjén szállást, élelmet, vizet, fát és tüzet adtak nekünk, a dolgok többé nem voltak olyan egyértelműek számomra. Skatulyáim kezdtek összedőlni. Nem gyártottunk-e paneleket ott, ahol Isten Szelleme azt akarta, hogy szabadok legyünk? Mit tartson az ember világiasnak egy olyan társadalomban, ahol mindenki meztelenül jár? Ha az aukáknak ruhát kell viselniük, milyen stílus szerint kellene öltözködniük?
Az ilyen és hasonló kérdések egyre nagyobb képtelenségnek tűntek a szememben, és a Szentírás alapján nagyon őszintén kellett megbirkóznom velük; közben pedig nem azt kellett kérdeznem, hogy mit fognak gondolni az emberek, hanem azt, hogy az adott esetben mit mond Isten...
Teljes szívből át tudjuk adni magunkat Istennek, és nyugodtan le tudunk tenni minden "mi lesz ha" és "de mi lesz akkor" aggályt? Valóban ki tudjuk mondani előtte: "Bármit döntesz felőlem, Uram, bármit mondasz nekem, mit tegyek, vagy milyen szenvedés vár rám, a parancsodra várok! Nincs saját tervem"?Máshogy nem lehetünk boldogok Jézusban. A jövőnk talán fenyegetően mered felénk, de azzal a bizalommal nézhetünk fel a világegyetem alkotójára, hogy semmi sem kerüli el a figyelmét, semmi sem siklik ki erős kezéből..."
Elisabeth Elliot körlevelei a szomorúság közepette is örömről, megelégedésről, elkötelezettségről, felelősségtudatról, viselkedésről és a szolgálat igazi jelentéséről szólnak. Megingathatatlan hite az Atya Isten szívét mutatja be és életét állítja elénk. Arról a biztonságról szólnak, amelyet Isten szeretetében találhatunk.