Megszoktuk, hogy a gyülekezet elsősorban egy helyet jelent, ahol összegyűlünk, és ahol a hívők egymást építik. De ha ez minden, amit a gyülekezetről gondolunk, elveszítjük elsődleges szerepünket, mint Isten népe: kint lenni a világban, és keresni az elveszetteket.
A történelem folyamán az egyház, abbéli igyekezetében, hogy megőrizze az evangélium tisztaságát, elintézményesedett. Gyülekezetekbe tömörültünk, melyeket falak vesznek körül, s melyek sokszor inkább épületek, mint az elveszettek között élő eleven közösségek. A Falak nélküli gyülekezet-ben Jim Petersen a gyülekezet egy másik, izgalmas definícióját kínálja, mely szétnyomja ezeket a múltból örökölt túlságosan szűk határokat.
Kihívással állunk szemben: tudunk-e falak nélküli gyülekezetté válni, és rárakódott hagyományoktól mentes evangéliumot kínálni az embereknek, vagy folytatjuk épületeink és megszokott kereteink építését, elrejtve az evangélium lényegét.
Az első századi keresztyéneknek valahogyan ki kellett szabadítania üzenetét a judaizmusból, hogy minden nemzet számára elérhetővé tegyék. Ma vallásos tradícióinkat kell felülvizsgálnunk: nem akadályai-e annak, hogy a körülöttünk élők Jézust elérhessék?