Különös "kirándulásra" szeretnélek most hívni! Gyere el velem a Lélek vezetésével a Nagy Útra. El sem kell mozdulnunk a helyünkről, az Ige lámpásával indulunk: mély völgyekbe, égbe nyúló ormok, az örökkévalóság csúcsai felé. Bátran indulhatunk, hiszen az örökkévaló Lélek vezet!
Ez a Nagy Út nem kifelé tart, hanem befelé, saját énünk magva felé. Énünk középpontja felé, amit másként így is mondhatnánk: LÉNYÜNK felé.
Olykor-olykor szükséges és hasznos ilyen kirándulást is tenni; mert sokszor jobban ismerjük a Bükköt, a Mátrát, a Börzsönyt vagy a Dobogókőt, mint önmagunkat...