A teológiai kézikönyvek általában fosztóképzővel - halhatatlan, láthatatlan, végtelen - határozzák meg Istent. De vajon hogyan lehetne róla másképpen beszélni, mint tagadással? - kérdezi Philip Yancey. Új könyvében a "valóságos" Jézusnak ered a nyomába, aki meggyőződése szerint egymagában korrigálja az Istenről alkotott összes téves elképzelésünket.
Vizsgálódása során elképzeli, hogy személyesen is tanúja a Galileában és Júdeában kibontakozó rendkívüli eseményeknek. Lenyűgözve sétálgat mint turista a hatalmas és ámulatba ejtő emlékmű körül, aki maga Jézus, s fürkészi születése történetét, tanításait, csodáit, elenségeit és követőit. Máskor mintha restaurátor volna: ott nyújtózkodik a Sixtus-kápolna állványain, és nedves pálcikájával a kezében igyekszik megszabadítani a freskót a történelem lerakódásaitól, abban a reményben, hogy a számtalan réteg alatt rátalál az eredetire.
"Az ortodox egyház ikonjai, az európai katedrálisok színes üvegablakai és az eldugott kis amerikai gyülekezetekben használt bibliaórai illusztrációk mind egy kedélyes <megszelídített> Jézust festenek elénk. Csakhogy az a Jézus, akit az evangéliumokból megismertem, nem ilyen. A legtöbben feszengtek a társaságában - épp csak azok nem, akik maguk is nemkívánatos személynek számítottak. Kiszámíthatatlannak tetszett, nem lehetett megfogni, sőt, érteni sem mindig. Ugyanakkor zseniális volt, zabolátlan, gyengéd, leleményes, szellemes és agyafúrt, megkerülhetetlen és felfoghatatlanul alázatos " - összegzi felfedezőútjának tapasztalatait a szerző.