„Ez a disszertáció fontos támpont lehet a mai Magyarországi Református Egyház számára annak megértésében, hogy mit is jelent missziói gyülekezetnek lenni manapság, a népegyházi struktúrából a posztkeresztyénség korába való átmenet idején. Forgács Gyula (1879–1941) péceli lelkipásztor a missziót a gyülekezet feladatává tette, és megkísérelt hitvalló egyházat létrehozni a népegyházi struktúrákon belül. Péceli gyülekezetépítő programjának célja egy mintagyülekezet létrehozásán keresztül az egyházi élet megreformálása volt. Mindehhez felhasználta a Skóciából, Hollandiából, Németországból gyűjtött tapasztalatokat, és ezeket megpróbálta a helyi magyar körülményeket is figyelembe véve alkalmazni. A mű világosan hangsúlyozza, hogy az egyház reformálására irányuló munka legfontosabb pillérjei a teológiai megalapozottság és a missziói lelkiség. Napjainkban, amikor az üzleti modellek és a menedzsment-lelkület kihat egyháztanunk – ekkléziológiánk – területére, illetve amikor egyes történéseket egyházainkban is az anyagiak határoznak meg, ez a disszertáció fontos kiigazító és hiánypótló munka lehet.” (Részlet Prof. Anne-Marie Koolnak az utrechti egyetemen Sípos Ete Álmos doktorrá avatásán elmondott méltatásából.)