Haifa sok lakója ismerte Ida nővért. Talán nem mindegyik tudta, hogy Kisinyovban nőtt fel vallásos zsidó családban. Azonban mindenki, aki ismerte, tudta, hogy dr. Churcher rendelőjében dolgozik és kedves mosollyal segít mindenkinek, akinek szüksége van rá, fiatalnak, öregnek, zsidónak és arabnak egyaránt. Ebben a városban élte át a második világháborút, Izráel államának megalapítását és a függetlenségi háborút. Mindenben az isteni gondviselést látta. Nem szándékozott történelmet írni, de életleírása megélt történelem.
Az államalapítás után tömegével érkeztek az új bevándorlók a fiatal országba, amely minden igyekezete ellenére képtelen volt anyagi és lelki szükségleteiket kielégíteni. Ida nővérnek tág tere nyílt népe iránt érzett szeretetét kimutatni. Saját szavaival élve: "...a berni anyaház kedves munkatársai, valamint angliai és svéd barátaink telerakták kezeinket, és így sokaknak tudtunk nemcsak lelki, hanem gyakorlati segítséget is nyújtani."
Ida nővér azzal fejezi be történetét, hogy megköszöni Istennek és Messiásának, hogy minden ígéret beteljesedett az életében. És mi, akik abban a kiváltságban részesültünk, hogy ismerhettük őt, hálásak vagyunk mindazért, amit hite és hűsége által nyertünk. Emlékét szívünkbe zárjuk!