A „hit” és a „tudomány” tárgya évszázadok óta foglalkoztatja elménket. Meglepő, hogy a hitnek milyen óriási és döntő befolyása van a tudományos kutatómunkára és főleg az eredmények értelmezésére. Két lehetőség áll fenn:
1. Hiszünk a Biblia Istenében, mint minden dolog teremtőjében.
2. Hiszünk az evolúcióban, hiszünk a hosszú időkben, hiszünk a véletlenekben, hisszük, hogy az idők múlása egy olyan folyamatot hoz létre, amelyben a primitív komplexebbé, felsőbbrendűvé és tökéletesebbé válik.
A mai tudományos kutatónak rendkívül nagy hitre van szüksége, hogy rá tudja bízni a folyamatokat a „véletlenre” és az „anyag önszerveződésére”. El kell fogadnia, hogy ma minden folyamat ugyanúgy zajlik, mint régen, az idők kezdetén, tehát a hatások és az erők változatlanok maradtak. Mivel a valószínűségszámítás semmilyen esélyt sem hagy ezeknek a véletleneknek, így óriási időtartamokkal, modellszámításokkal és elméletekkel kell a bizonyíthatatlant áthidalni. Ezeket tetszés szerint lehet változtatni és a jelentkező nehézségekhez idomítani.
A könyv megvitatja a Biblia és az evolúciós elmélet alapján a Föld páratlanságát, az élővilágot, az özönvizet, a Föld és kőzetek korát, a világmindenséget és Isten csodálatos teremtését, az embert.
Ellentétben a svájci-francia kultúrfilozófus, Jean-Jacques Rousseau felfogásával, az előadássorozat címe – „Vissza a teremtéshez? Vissza a teremtőhöz!” – utal a teremtőhöz és a teremtéshez való fordulásra Biblia értelmében: Isten kell, hogy életünket befolyásolja és megváltoztassa a mi üdvösségünkre.
Az író geológus, és főleg őskohászattal foglalkozott régi kultúrákban.