Roy Krisztina

Roy Krisztina (1860-1936) Franciaországból a Felvidékre származott evangélikus papi családban született. Krisztina már fiatalon hitre jutott, és hivatásként vállalta, hogy a Felvidék hegyvidékein (mai fogalmaink szerint) mérhetetlen szegénységben és elmaradottságban élők között végezze munkáját, elsősorban a szlovákok között. Hitte és vallotta, hogy "Isten előtt nincs különbség a meg nem tért emberek között, még ha katolikusok, evangélikusok, zsidók lennének is, vagy bálványimádó pogányok". Roy Krisztina, mivel családja 1792 óta élt Szlovákiában, önmagát is szlováknak vallotta, és szeretettel fordult népe felé. Különösen a gyermekeket kísérte figyelemmel, tanította őket énekelni, magyarázta nekik a Szentírást. Tapasztalatait kerek történetekbe foglalva írta meg, első könyv 1893-ban jelent meg; és utána még vagy hetven elbeszélés. Ezek közül sokat lefordítottak 34 nyelvre (2000-ig több mint 200 külföldi kiadást számoltak). Magyarul megjelent könyvei a legolvasottabbak közé tartoztak, sőt még ma is nagy az érdekllődés irántuk. Írásainak legfőbb mindanivalója, hogy Isten nélkül céltalan az ember élete, belesodródik a babonába, bűnbe; az önző, kapzsi emberi természetet csak Isten megismerése és a megváltás elfogadása győzheti le - vagyis az a hitvallás, amely miatt az írónő francia hugenotta ősei elmenekültek hazájukból.