Visky Ferenc

Selyem Zsuzsa: Visky Ferenc könyvjelzõi Visky Ferenc református lelkész volt. Pietista, "rajongó", mondták róla kissé sajnálkozva, vagy fenyegetõzve sajnálkozva, már amikor egyáltalán szóba merték hozni, értelemszerûen '89 után - elõtte csend volt, vagy pártgyûlés-forgatókönyvbe írt kötelezõ elhatárolódás azok részérõl, akiknek nem lehetett nem tudomást szerezni arról, hogy Visky Ferenc hogyan végzi munkáját, hogyan viszonyul az emberekhez, hogyan ítélik el 22 évre, utána, a kényszernyugdíjban, milyen elképesztõen népszerû a fiatalok körében. Igen, pietista volt, egy rendkívül józan pietista. Rajongása nem jelentett elszálltságot, inkább valamiféle egyensúly volt személyiségében, hogy a dogmákra száradt, a szembenállás energiájával fûtött protestantizmusnak hitele legyen. Szeretni, szerelemmel szeretni a Törvényt, amit Isten adott - ezt érezte az ember közelében. És nem beszélt sem a katolicizmus, sem bármilyen más vallás ellen. Ha valaki ellen beszélt, az csak saját maga lehetett: így lehetett megérteni valamit abból, hogy merev igazság nincsen, az igazság mindig mozgásban van; tudásom az igazságról, ha ezt tudom, azonnal átvált nevetséges, pöffeszkedõ ignoranciába. Naponta héberül, görögül, németül és magyarul olvasta a magának aznapra kitûzött részletet a Szentírásból. Dolgozószobájában áldott, általa pontosan átlátott rendetlenségben, a polcokon több sorban egymás mögött, alatt, fölött könyvek különféle nyelveken. Nem csak szóval szerette õket: könyveibe színes zsinórokból könyvjelzõket ragasztott. Emlékszem, amikor egyszer az ortodox "szív imádságáról" beszélt, valami különös csavarral: nem volt az hûségnyilatkozat sem az ortodoxiához, sem a protestantizmushoz, tulajdonképpen mindkettõnek kritikája volt, mégis hû volt egyszerre mindkettõhöz, de legfõképpen egy önreflexióval rendelkezõ kortárs emberhez. Azt mondta ugyanis (egy prédikációban): van úgy, hogy olyan gyengének érzi magát az ember, hogy nem tud imádkozni, ilyenkor én a szív imádságát mondom, amit az ortodox testvéreinktõl tanultam: Jézus, könyörülj rajtam. S micsoda humora volt! Nagyon hiányzik.