Amióta terjed a szekularizáció, egyre nehezebb megtalálni Isten és a vallás megfelelő helyét nyugati kultúránkban. De mi lehet az alternatívája Európa keresztény örökségének? A humanizmus az embert teszi mindennek a középpontjába, de vajon lehet ugyanúgy hinni az emberben, mint ahogy Istenben hiszünk? Ez valóban racionális és időtálló lehetőség? És mindenekelőtt: emberibbé teszi társadalmunkat ez a hozzáállás? Ki lehet egyszerűen radírozni Istent a kultúránkból és az értékrendünkből anélkül, hogy azok összeesnének, mint a puding? A liberalizmus (ateizmus?) mindig szigorúan bírálta az egyházat - és ez önmagában rendben is van -, de mi történik, ha ugyanazon ismérvek szerint vizsgáljuk (ítéljük meg vagy szemléljük) a humanizmust is?