"Minden könyvnek van múzsája, valaki, aki ihletet ad az írónak. A múzsa inspirációja nélkül soha nem születne meg a könyv. Az én múzsám Heather volt. Hiszen nem általában a gyerekekről írok, inkább egy Heather nevű gyermekről, és arról, hogyan változtatott meg engem az ő szeretete, miközben megismerhettem és megszerethettem egy másik gyermeket is - azt, aki bennem él."
Mike Mason korábbi könyvében, A házasság misztériumában a házasság és az Istennel való kapcsolat között vont párhuzamot. A gyerekek misztériumában a szülő-gyerek kapcsolattal teszi ugyanezt. Nem szülői kézikönyvnek szánja művét, inkább azokhoz szól, akik lélekben szeretnének gyermekibbé válni, illetve azokhoz, akik szeretnének közelebb kerülni a gyerekekhez, s mint kiderül, ez a két dolog szorosan összefügg.
A huszonhat fejezet féléves periódusokban kíséri végig lánya, Heather életének első tizenkét és fél évét. Ezek a mélyen személyes történetek, emlékek, naplórészletek és töprengések fontos lelki igazságokra világítanak rá, miközben az író legbensőbb érzéseit és gondolatait ismerhetjük meg belőlük az apaság élményéről, az isteni kegyelemről, saját gyermeki énjének újrafelfedezéséről és arról, hogy mi mindent tanulhatunk a gyerekektől.