Részlet:
"Azt a pillanatot, míg élek, nem felejtem el. Két nappal korábban, vasárnap voltuk bent. Bátyámék kivételével az egész család összegyűlt ágya körül. friss volt, üde és jóképű. Új hálóing volt rajta, ágykabát, haja megfésülve, a szeme ragyogott. egyáltalán nem látszott a 82 éve.
Mikor eljöttünk, megígértem, hogy kedden benézek. Volt valami kívánsága, amit csak velem akart megbeszélni. Amikor beléptem a kórterembe, azonnal a vasárnapi mosolyt kerestem, de az ágy - üres volt. Én meg csak álltam néhány pillanatig, várva, hogy mégis előbukkan."