Előszó
Sokszor kellett "a halál árnyékának völgyében" meggyujtanom az Ige vigasztaló és irányt mutató szövétnekét. Jöttek a lelkek és letelepedtek a parányi pásztortüzek mellé. Aki fázott, megmelegedett; a néma, befagyott ajkon feltört a meleg, gyógyuló sírás; a zokogó lélek elhallgatott és megpihent. Mindezt a csodát Az mívelte, Aki ott ült a tűz mellett a fő helyen. Alakját elnyelte a homály, csak szeretteire néző arcán és a világosság s átszegezett karjával magához öleli elalélt testvéreit.Szól ez a könyv azoknak, akik hozzá tudnak simulni őriző pásztorukhoz a "halál árnyékában".Ajánlom e könyvet halottaim közül a legdrágábbnak, aki nekem magamnak is pásztorom volt: a Szilassy Aladár áldott emlékezetének.