Előszó
Isten ígéreteinek működését könnyen megérthetjük, ha fizetési csekkhez hasonlítjuk őket. A hívő úgy kap egy ígéretet, hogy Isten valami jót helyez kilátásba számára. Nem azért adja, hogy csupán örvendezzünk neki, mintha más dolgunk nem lenne vele, az ígéretet úgy kell fogadnunk, mint valóságot, ahogyan egy fizetési csekkhez viszonyul az ember. Úgy kell átvennünk az ígéretet, hogy a saját nevünkkel aláírjuk, személyünkre szólóan igaznak tartjuk azt. Hit által kell a magunkévá tennünk. Ráütjük a pecsétünket, hogy Isten hű és igaz, tehát ebben az ígéretében is az. Sőt, ennél is tovább megyünk, mert hisszük, hogy áldást kapunk a biztos ígéretben, ezért aláírásunkkal hitelesítjük és tanúsítjuk, hogy az áldás a miénk. Ha mindezt megtettük, hittel be kell mutatnunk az Úrnak az ő ígéretét, ahogyan az ember a csekket bemutatja a bank pénztáránál. Imádságban kell kérnünk beteljesedését. Ha a megfelelő napon keressük fel a menny bankját, akkor azonnal megkapjuk a megígért összeget. Ha a beváltás esetleg későbbre szól, türelmesen meg kell várnunk, hogy eljöjjön az a nap. Mégis, már a várakozás ideje alatt készpénznek vehetjük az ígéretet, mert a bank biztosan fizet.
Néhányan nem írják alá a csekket hittel, ezért nem kapnak semmit. Mások lusták elvinni a bankba, ők ezért nem kapnak semmit. Egyik sem az ígérettevő hibája, hanem azé, aki nem kezeli az ígéretet józan belátással.
Isten egyetlen olyan ígéretet sem tesz, amelyet ne váltana valóra. Nem táplál olyan reményt, amelyet ne teljesítene be. Azért írtam ezt a könyvecskét, hogy segítsek keresztény testvéreimnek elhinni ezt. Már az ígéretek puszta meglátása is gyönyörködteti a hit szemét, és minél tovább tartjuk tekintetünket a kegyelem Igéjén, annál több kegyelem árad ránk belőle. A biztató bibliai idézetekhez hozzátettem saját tanúságtételeimet: próbáim és megtapasztalásaim gyümölcsét. Hiszek Isten minden ígéretében, amelyekből már soknak átéltem a beteljesedését. Megláttam, hogy igazak, mert valóra váltak életemben. Bízom benne, hogy ez bátorítja a fiatalokat, az idősebbeknek pedig vigaszt ad. Amit az egyik ember megtapasztal, az rendkívül hasznos lehet a másik számára is. Ezért írta Isten embere a 34. zsoltárban: Kerestem az Urat, és meghallgatott engem. Majd pedig így szólt: ez a szegény kiáltott, és az Úr meghallgatta.