A hiteles elöljárót a szerző vitairatnak szánta, de jóval több annál: lelki élveboncolás az Ige szikéjével. Péter testvérem beengedett a legbelső szobájába. Megmutatja tusakodásait, harcait nem csak magával, de a környezetével is.
Gondolatai metszően őszinték. Ahogy ő mondja, nem maszatol, hiszen az Ige "élő és ható, élesebb minden kétélű kardnál, és áthatol az elme és a lélek, az ízületek és a velők szétválásáig, és megítéli a szív gondolatait és szándékait." (Zsid 4.12).
A könyv a szolgáló élettel járó elkerülhetetlen konfliktusokat veszi sorra, és megoldásokat javasol az ilyen helyzetekben, kapcsolatokban. Mint gyülekezetvezető, én is nap mint nap szembesülök ilyen nehézségekkel, problémákkal, döntési kényszerrel. Különösen megfogott az a dilemma, hogy felelős vezetőként hogyan lehetek a közösség szolgája ahelyett, hogy irányítsam azt, miközben a Szentlélek tüze is feszít.
A szerző - ahogy írja - könyvével a gyülekezetek, az egyház gyógyulásához kíván hozzájárulni. Érzékelve azonban az összefonódásokat, a generációváltások nyomán elkerülhetetlenül bennfentessé váló közösséget, nem lát lehetőséget a közvetlen terápiára. Csendes reménytelenség, vagy hangos kritika helyett inkább elfogadásra hívja Isten népe felelősséget viselő szolgáit. Javaslata szerint A hiteles elöljáró megengedi (Eféz. 4.32; Károli) az egyháznak a betegséget, amiben szenvedni látja. E hátteret elfogadva kíván hiteles életet élni, és reméli, hogy látható, követhető élete kovász lesz Krisztus testében, melynek nyomán személyes és kollektív gyógyulás történhet.
Péter előző könyve, A hiteles felebarát közvetlen stílusa, őszintesége folytatódik itt is, így újabb olvasmányos, izgalmas, meggyőző kötetet tartasz a kezedben.
Szívből ajánlom a könyvet alapos áttanulmányozásra minden szolgatársamnak, de kemény eledellel táplálkozó, tiszta látásra vágyó olvasóknak is.
Galambosi Péter
gyülekezetvezető