Ahogy lehet a legjobb alapanyagokból igen rossz – ízetlen vagy kozmás – ételt főzni, így gyakran, talán leggyakrabban a HOGYANon bukik el keresztyénségünk és tanítványságunk.
Merjünk azok lenni, akik vagyunk: spontán természetesen, belülről fakadó módon, félelem nélkül, bátran! Úgy cselekedni és követni Jézus Krisztust és úgy megélni az Ő lényét, ahogy az lényünkből fakadóan természetes és nem erőltetett módon ,,jön”.
Könyvünk nem kevesebbet kínál, minthogy bevezet az igazi, keresztyén módon gyakorolt elmélyült imádság HOGYANjába…
Milyen az a meditáció, amit mi, hívő emberek, istenhívők és Krisztust követők, Jézus ma élő tanítványai végezni szeretnénk? Ilyen mondatokat írtam a jegyzetfüzetembe: szemlélődő, elmélyedő – szívünkkel való gondolkodás, befelé fordulás, egész lényünkkel befelé – de túl önmagunkon. Tehát nemcsak saját csöndünkért és saját jó hírünkért meditálunk, hanem hogy abból kilépve valami történjék.