Dr. Kuyper Ábrahám.
Carlyle történelmet csináló hősei jutnak eszembe, valahányszor Dr. Kuyper életéről olvasok, vagy mélyenjáró munkáit tanulmányozom. Ime a karriér: egy falusi pap, megragadtatva az Úr Lelke által, hazájában a legelső teologussá, politikussá, tudóssá és publicistává növi ki magát s mint ilyen, miniszterelnökké lesz. Ha a fényképét nézem: csupa energia, csupa akarat. A hódító kálvinizmus kimetszett bélyege, a „Soli Deo Gloria" gondolatának rettenthetetlen harcosa. Ha a munkáit olvasom, szédületes tudása elkábít s bámulatba ejt. Nem én, kortársai állapítják meg, hogy nemzetének ez idő szerint legnagyobb fia s mint egy életírója mondja „Hollandiának az egész 19-ik században nem volt ilyen sokoldalú vezére, akinek hatása a nép életének minden területére oly mértékben terjedt volna ki, mint az övé." Fanatikusan szeretik és bámulják, de fanatikusan gyűlölik és félik is. Amikor azonban 70-ik születésnapja 1907-ben elkövetkezett, legnagyobb ellenfelei is, letéve a harcnak fegyvereit, emelkedett lélekkel hajtották meg lobogójukat pártokon felül álló egyetemes nagysága előtt. A nagy liberális lapok mind tisztelettel adóznak szellemi szuverénitásával szemben. Az Algemeen Handelsblad szerint pl. Kuyper „univerzális szellem."