Részlet az első fejezetből:
A keresztyénség története.
A I. Az első keresztyének.
Péter apostol.
Jézus Krisztus azért munkálkodott, hogy megalapítsa az istenországát e földön. Tanítványokat választott magának, akiket példájával, tanításával, baráti szeretetével arra nevelt, hogy alkalmasak legyenek ennek az országnak a terjesztésére. A tanítványok közül első volt egy Simon nevű halász, akit a háló mellől hívott el ezen szavakkal: Ezentúl nem halakat hanem embereket fogsz. Simon volt az első, aki vallást tett arról, hogy Jézus a megigért Messiás, az Isten fia. Jézus ezért ot boldognak nevezte és Péter - azaz Kőszikla - nevet adta neki, s megigérte, hogy hitén - e kősziklán - épiti fel az ő Anyaszentegyházát. Péter azonban a többi tanítvánnyal együtt sokszor megszomorította Jézust. Sokáig nem voltak a tanítványok alkalmasak arra, hogy Mesterük küldöttei: apostolai legyenek. Versengtek egymás között, hogy ki az első és a nagyobb a mennyeknek országában. Jézus alázatos példaadásával, a tanítványok lábának a megmosásával tanította meg őket, hogy az a legelsó, aki a legtöbbet szolgál. Péter lángoló lelkesedéssel követte az Urat, és fogadkozott, hogy soha meg nem tagadja, hanem meghalni is kész érette; de mikor Jézust megkötözve a zsidó főpap elé vitték, háromszor megtagadta Mesterét. Bűnét azonban keservesen megsiratta, s megtért szívvel igy válaszolt a feltámadott Jézus kérdésére: Uram, Te mindent tudsz, Te tudod, hogy szeretlek Téged! Szerette is megváltóját igazán, életével, munkájával, halálával bizonyította ezt meg. Jézus mennybemenetele után a tanítványok imádkozva várták a megigért Szent Lelket.