ELŐSZÓ
"A MAGVETŐ AZ IGÉT HINTI" (Mk.4,14) címet viselő munka, nem emberi akaratból állt össze. Az Igehirdető nem gondolt arra, de mások sem, hogy egyáltalán ez lehetséges lesz. Nem „beütemezett" és megtervezett cél alapján született meg ez a könyv, hanem a CSODÁVAL HATÁROS MÓDON!
Amikor a 60 éves vén ember elindult a nagy ismeretlenbe, 1991. .május 15-én, csak a küldetésében volt biztos, aki Istenébe vetett bizalmán kívül nemigen látott a jövőből „semmit!"
A hívás - Ki megyen el? - nekünk-mindenkinek szólt. Sok okos, fiatal és tehetséges ifjú inkább eljöhetett volna, odaszánni egy-két évet életéből a KÁRPÁTALJAI MISSZIÓS SZOLGÁLATRA, de úgy látszik, hogy az Urnak, „HA LÓ NINCS A SZAMÁR IS JÓ", így egy egyszerű és „utolsó" szolgának jutott ez a megtisztelő, rá váró feladatsor!
Mindig voltak akik csak beszéltek a Fényről, de maguk nem világítottak, akik prímán tudják az elméletet, de a gyakorlattal mindig adósak maradnak, akik mindig elhatározzák, hogy most már igazán elkezdenek valamit tenni, de a megvalósításhoz nincs bennük engedelmesség a kivitelezésre.
De, mint kritikusok, készségesen megmondják, hogy mit kell vagy hogyan kellett volna dolgokat csinálni, s mivel távol vannak az „IGAZSÁGTÓL", nem tudhatják valójában a hogyan lehet helyzetét, de akik dühüket és tehetségtelenségüket azért csak készek belefojtani a bírálatukba, amiben ki is élték és kimerítik „igazolásukat!"