Ez a kötet a Messiás az Ószövetségben című könyv folytatása. A keresztyénség gyökereit mutatja be a legrégibb, és legkevésbé cenzúrázott normatív zsidó forrásmunkák fényében. Ha az első kötet egyfajta „Nahson ugrás" volt - az első emberé, aki Mózes parancsára a Vörös Tengerbe ugrott, akkor a második kötetben már az ígéret földjére lépünk. Újra visszatérünk a Biblia ősi földjére, hogy utánajárjunk azon Messiási próféciák beteljesedésének, amelyeket az első kötetben tanulmányoztunk. Tartalmukban és előadásmódjukban az evangéliumok a „Midrash", azaz a zsinagógai tanító irodalom gondolkodásmódját és logikáját tükrözik. Látható, hogy például a Mi Atyánk több olyan kifejezést és kérést tartalmaz, amely visszavezethető a kereszténység előtti időkre, és a Zsidó ima irodalomban is fennmaradt. Az Úr vacsora pedig úgy értendő, mint egy Messiási asztalközösség örökkévaló távlatokkal.
A szerző eredetileg modern héber nyelven írta ezeket a tanulmányokat, és a kötetet eddig öt ízben adták ki Izraelben. Az egyik jelentős Arám tudós szavaival élve: „Még egyetlen ilyen Urunk életével foglalkozó munkát sem öntöttek ennyire tömör formába."