Illő és méltó, hogy nehéz idők után megpihenjen az emlékezet és visszapillantson arra az útra, melyen járt. Embert próbáló, e „keskeny út”. Mégis hálaadással vallhatjuk meg: Krisztus hűségén tájékozódtak sokan, akik a hit útján megmaradtak, s református anyaszentegyházunk népeként, nemcsak az ünnepi időket, hanem a hétköznapok keresztjeit is vállalva tettek hitvallást ebben a városban arról, hogy evangéliumi világosság nélkül nem élet az élet. Az egyház léte mindig minőségi kérdés, nem csupán mennyiségi ügy. Jézus Krisztus erre is tanít! Idén is megengedte Isten, hogy közösségeinkben lássuk mai csodáit!