Az igazi vallás összekapcsolja a földet a mennyel, és az időben megjeleníti az örökkévalóságot. Kell, hogy Krisztus küldötte, aki Isten megbízásából beszél, hallgatóinak a „körülményeihez is szóljon” – ahogy a kvékerek szokták mondani csak a saját maga nyelvén beszél. Kell, hogy üzenete ne csupán időtlen, hanem időszerű is legyen. Generációjához kell szólnia. E könyv mondanivalója nem a mostani korból eredt, hanem ennek a kornak szól. Olyan körülmény idézte elő, ami már évek óta fennáll az egyházban és állandóan súlyosbodik. Arra utal, hogy a népszerű vallásos gondolkodásból kihalt a szentség ideája. Az egyház föladta az Isten felől vallott egykori magasztos fölfogását, és olyasvalamivel pótolta, ami alacsonyrendűsége és közönséges volta miatt végtelenül méltatlan a gondolkodó és istentiszteletet gyakorló emberhez. Ezt nem szándékosan követte el, hanem fokról fokra, anélkül, hogy tudott volna róla; és éppen tudatlansága teszi helyzetét még tragikusabbá. A keresztyének között csaknem egyetemlegesen divatossá vált egy olyan – úgymond alantas – Isten felőli nézet, ami száz és száz kisebb gonoszkodásoknak is a forrásává vált köreinkben mindenütt. A keresztyén életnek egy teljesen új filozófiája honosodott meg a vallásos gondolkodásunkban levő eme alapvető tévedés miatt. - részlet az előszóból