Több mint másfél évtizedes közös egyházi szolgálat, testvéri szeretet, barátság, kölcsönös megbecsülés és tisztelet indokolja, hogy előszót írjak Laczkovszki Jánosnak, a Magyarországi Baptista Egyház elnökének gyűjteményes kötetéhez. Köszönettel vettem a felkérést és egyben megtiszteltetésnek tartom. A közös szolgálat ideje alatt bőséges alkalmunk volt arra, hogy egymást kölcsönösen megismerjük, mint Krisztusban megváltott testvért, és imádkozva munkálkodjunk együtt a reánk bízott feladatokban. Egyszerre könnyű és nehéz feladat a kötethez előszót írni. Könnyű azért, mert akit szeretünk és megbecsülünk, arról jót mondani, annak munkáját ajánlani örömet jelent, jóleső tennivaló. Nehéz feladat azért, mert éppen az említett, másikat elismerő érzelmek elfogulttá vagy egyoldalúvá tehetnek az iránt, akiről szólunk. Igyekszem hát tárgyilagosságra, de úgy vélem, hogy megbocsátható cselekedet a felebaráti szeretetből és munkatársi kapcsolatból származó ajánlás, az elismerő szó. Meggyőződtem arról, hogy Isten kiválasztó kegyelme állította Laczkovszki Jánost magas egyházi szolgálatba, ahol immár másfél évtizede végzi áldott, békességszerző és békét megőrző munkáját. Mivel a kötetben találunk életrajzi adatokat, bármilyen kecsegtető lehetőség az előszóban írni a szerzőről, lemondok erről. Egyrészt azért, hogy az olvasót ne terheljük életrajzi adatok ismétlésével, másrészt pedig olyan gazdag a közösen végzett szolgálat útja, hogy inkább ebből említek meg egy-két jellemző vonást a szerzőről. Először mint a Magyarországi Baptista Egyház elnökéről kell néhány mondatot leírnom Laczkovszki Jánosról, aki 1967 óta háromszor újraválasztva folyamatosan tölti be tisztségét. Mint egyházvezető, a békesség embere. Munkáját emberi részről, egyházának részéről nem érhette nagyobb elismerés, mint háromszori újraválasztása. Igyekezett mindig élő, jó kapcsolatban lenni munkatársaival és a lelkipásztori karral. Ez csak úgy járhatott eredménnyel, hogy először maga is élő kapcsolatban van éltető Urával, az Istennel.