Timóteus és Titusz alakját a legtöbb bibliaolvasó közel érzi magához. Hozzánk hasonló, hús-vér emberek voltak, gyengék és sebezhetőek.
John Stott együttérzően mutatja be a fiatal gyülekezeti vezetők helyzetét, és még inkább azonosul az idősödő Pál apostollal, akinek ezt a két pásztori levelét áthatja az aggodalom az evangélium jövőjéért és az utána következő keresztény nemzedékekért.
A levelek teológiai és etikai tanítását elemezve a szerző felveti és bölcs mérséklettel, az Ige iránt tanúsított alázattal válaszolja meg a nehéz kérdéseket is, az univerzalizmustól kezdve az egyházvezetés problematikáján át az asszonyok istentiszteleti szerepéig.