Az oxfordi irodalomtudós eben a művében - bevallottan - csupán jegyzeteit osztja meg velünk. Nem a hebraista, a szövegkritikus vagy az ókortörténész attitűdjével elmélkedik a Zsoltárok könyvéről, hanem olvasásuk közben tapasztalt örömeiről és nehézségeiről számol be. A zsoltárokat mint költeményeket tárja elénk; figyelmünket mindenekelőtt az érzelmi összefüggésekre irányítja, s felismeréseit számos világirodalmi utalással egészíti ki. A műfaji sokszínűségben való gyönyörködés mellett - hiszen a zsoltárok között található ének, hálaének, himnusz, tanítás, imádság, gyászének - a szerzővel együtt az istenközelség érzését is megragadhatjuk.