Előszó
Első gimnazista voltam, amikor meghalt. Személyesen talán mint elemista sem találkoztam vele.
Mégis ismerem.
Szelíd, evangéliumi lelkülete fényes példaként ragyog előttem.
Nem csoda: felejthetetlen vallástanárom, az akkor még fiatal Danhauser László áhítattal emlegette óráinkon a Deák téri Evangélikus Gimnázium hittanóráin.
De nemcsak ezért ismerem.
Hol csendesen, hol felrázó, ébresztő szóval azok végtelen sorában teljesítette szent küldetését, akiket Krisztus követésében a Lélek pecsételt el, hogy általa sokan üdvösségre jussanak.