"Navigare necesse est" – azaz hajózni szükséges, mondogatták az ókori görögök és a rómaiak is, akik valóban tudták, mit jelent az, amikor nap mint nap hívogat, ellenállhatatlanul csábít a vizek mélye, az ismeretlen, a távoli partok, a sziklaszirtek. Amikor kézbe veszi az Olvasó ezt az értekezést, akkor ezt hallja majd kicsendülni lapjai közül: szerzőjének olthatatlan vágyát az ismeretlen világok fölfedezésére. A zenészként-énekesként jól ismert író talán sokaknak új oldaláról mutatkozik be, amikor egy hallatlanul részletező elemzés és elmélkedés első kötetét adja kezünkbe. A Jelenések könyve kétségtelenül a legtöbb vitát, tanítási tarkabarkaságot felvonultató szent irat, amelynek furcsa, képekben-víziókban elbeszélt mondanivalójához csak nagy alázattal lehet közelíteni – pontosan úgy, ahogyan az igazi muzsikus is tudja, hogy a zene birodalmában időnként csak levetett saruval lehet járni-kelni.
Talán meg fog lepődni az Olvasó, hogy mennyire aprólékos, sokszor az elérhető magyar fordításokat, vagy épp a görög szöveget ízeire szedő kommentárt talál itt. Még meglepőbb azonban, hogy Bolyki György nem egy sokadik − természetesen „megfellebbezhetetlen igazságokat” tartalmazó − értelmezéssel áll elő, munkája sokkal inkább egyfajta felfedező – és felfedeztető − utazás a „rész szerint való igazság” birodalmában. Ahogyan írja: „Igehirdetéseim – és könyvem – célja esetleg még nem ismert szempontokra felhívni a figyelmet, és bizonyságot tenni arról, hogy ez a látásmód hogyan tud segíteni az Isten szeretetének napról napra való megélésében”. Mint látjuk majd, számára nem az a fontos, hogy vitatkozzunk időkről, évekről, poharakról és pecsétekről, hanem hogy amit megértettünk, be is épüljön életünkbe. Személyes, kérdésfeltevő, életpéldákat sorjázó stílusa csak még inkább meggyőz minket erről. Érdemes útra kelni a szerzővel.