Luther életének utolsó másfél évtizede kevésbé eseménydús, mint a megelőző 15 esztendő, viszont az evangélikus egyház kialakulása szempontjából kulcsfontosságú időszak ez. A fejedelmek és a birodalmi városok sorra újjászervezték a hitéletet és az egyházigazgatást. Ebben a folyamatban a mozgalom elindítójának, a betegeskedő és a nyilvánosságtól egyre inkább visszahúzódó egyetemi tanárnak már nem mindig volt közvetlen szerepe. Az utolsó évek Luther-képét egy izgalmas munka, az Asztali beszélgetések őrizte meg a leghitelesebben számunkra. A Luther család (felesége, Katherina von Bora egykori apáca és hat gyermeke) asztalánál ugyanis mindig szívesen látott vendégek voltak a barátok és a tanítványok, akik az ott elhangzott beszélgetéseket feljegyezték, majd ki is nyomtatták. Ebből egy sokkal joviálisabb Luther-portré bontakozik ki, mint amely a röpirataiból tárul elénk. És mégis: a családi asztalnál évődő vagy a felesége által leszidott öregember nem más, mint aki néhány évtizeddel korábban az európai történelem egyik legnagyobb hatású forradalmát megindította.