Napjainkra a keresztyén hit sajnálatosan "privatizálódott". Az egyén üdvösségét hirdetjük - írja John Stott -, de szót sem ejtünk a megváltottak közösségéről. Keresztyénnek mondjuk magunkat, de nem gyülekezeti tagnak, új életben járunk, de nem élünk új társadalomban.
Ám ha figyelmesen olvassuk az Efezusi levelet - folytatja a szerző -, többé nem fogunk "privát" evangéliumot hirdetni. Az Efezusi levél ugyanis az egyházról szóló örömhír. Isten örök célja tárul fel benne, hogy Jézus Krisztus által életre hvjon egy új társadalmat, mely a régi világ sötét hátterében fényesen felragyog. Isten új társadalmában ugyanis halál helyett élet honol, elidegenedés és megosztottság helyett egység és megbékélés, gyűlölet és viszály helyett szeretet és békesség, s lagymatag megalkuvás helyett nem lankadó harc a gonosz ellen.
Mindez szépen hangzik, ám gyülekezeteinkben mégis oly gyakran kiütköznek a "régi világ" törvényei. Ezzel az Efezusi levél szerzője is tisztában volt, s ezért nem csak hitünk győzelmes igazságait és Isten dicső célját tárja elénk, hanem ösztönöz is a gonosz elleni harcra, és gyakorlati útmutatást nyújt: hogyan valósíthatjuk meg Isten ereje által a megálmodott új társadalmat.