Ennek a könyvecskének a címét a Lukács 17:26-ból vettük: az ember Fiának napja! Ebből mindenki azonnal megértheti, hogy e könyvben egyet-mást az 'utolsó dolgokról' fogunk mondani. Hitvallásunkban változatlanul benne van az Úr visszajöveteléről szóló artikulus, de hogy ez mennyire hatja át keresztyén gondolkodásunkat és életünket, az egészen más kérdés. Ebben a tekintetben is úgy van valahogyan, ahogy Bávinck mondja: sokan hiszik ugyan még hitvallásukat, de kevesen vallják meg a hitüket. Megszűnt a kettő feszültsége. Elhallgatott az 'Uram, Jézus jövel!' A náci terror dühöngése idején az eljövendő dolgok várásának 'árfolyama' valamelyest emelkedett, itt-ott beszélgettek is felőle, sőt a Jelenések négy lovasának víziója kedvenc prédikációtémává lett. Mikor eljött a felszabadulás, és az átélt szenvedés, mint valami álom, tovatűnt, elfonnyadt e ' várakozás reménysége' is. Mi most már csak azt az időt várjuk, amikor a nemzetközi feszültségek csökkennek, az éles, elkülönítő határok elmosódnak, a bérek-jövedelmek emelkednek, árak-adók csökkennek, lakás is több lesz.Bizonyos fokig érthető, hogy amikor dübörögnek a tankok, bömbölnek a légelhárító ütegek, az eljövendők váradalma erősebbé válik, mint máskor. Ilyenkor elkezdenek kombinálni: háborúk és háborúknak hírei az Úr eljövetelének kétségtelen jelei. A Heidelbergi Káté is összekapcsolja az Úr visszajövetelét a nyomorúsággal és üldözéssel. Az ember a máglyák füstjét érzi. De ennek mégsem szabad minket egy pillanatra sem arra csalogatni, hogy az olyan idők, mikor szabadabban lélegezhetik az ember, várakozásunkat ellanyhítsák, s a várakozás feszültségét túlzásnak minősítsék. Mert a hívő ember számára mindig jelenlévő a 'nyomorúság', habár nem is elnyomatás vagy üldözés, hanem a bűn miatt. Mindannyiszor megszomorítjuk a Szentlelket, valahányszor a bűnt csak valami kellemetlenségnek és zavart, szomorúságot okozó valaminek tekintjük. A bűn minden terhek legnehezebbike, amit nekünk cipelnünk kell, s a bűn az, ami mindent elrútít, s a legszebb dolgokra is sarat dobál. Aki a bűnt egész iszonyatosságában megismeri, naponként érzi terhét, s szinte nem tud mást tenni, mint sóvárogva előre tekinteni sóhajtozva az Úr visszajövetelének napja felé, hogy mindenek újjá legyenek.