Ez az írás, amelyet az olvasó kezébe vesz, az egyháznak, egyháztagoknak, presbitereknek és más egyházi munkásoknak szól. De gnodolunk az egyházon kívül élő emberekre is. Megkíséreljük elhárítani azokat az akadályokat és előítéleteket, amelyek gátolják őket abban, hogy értsék a lényegét a Bibliában foglaltaknak és mindannak, ami gondolkodásunkat és munkánkat meghatározza. Ilyen szavak jelentését szeretnénk kifejteni, mint pl. "keresztyén", "hit", "egyház", és mire gondolunk, amikor a keresztyén hit tartalmáról és a Krisztus egyháza küldetéséről szólunk. Ez részint egyszerű és könnyű feladat. Legalábbis látszólag. Hiszen elég belenéznünk hitvallásainkba, énekeskönyveinkbe, imádságos könyevinkbe és kátéinkba, hogy megragadjuk és kifejezzük, mit hiszünk és mit vallunk, mi vezérel bennünket és milyen cél felé haldunk. Amikor a gyülekezet istentiszteletre, úrvacsorára, bibliaórára vagy katekézisre jár, eleve tudja, hogy miért teszi. Istentiszteleti összejöveteleink és egyházi munkánk feltétele az alapvető kérdésekben való egyetértés. Gyülekezeteink puszta léte is bizonyítja, hogy tudjuk, kinek hittünk és milyen a küldetésünk. Minden egyháztag tudja, hogy miért tartozik az egyházhoz és minek kötelezte el életét. Ha gyülekezeti tagjaink közös feladatok megbeszélésére jönnek össze, ezt azzal a tudattal teszik, hogy a közös igazság kapcsolja őket egybe és ez az igazság világos előttük. Ezért mondom, hogy annak magyarázata, amit mi hitnek és hitvallásnak nevezünk, egyszerű és könnyű feladat.
Mégis tudjuk, hogy itt az egyik legnehezebb kérdés előtt állunk. Ha csupán futó pillantást vetünk is gyülekezeteinkre, meggyőződünk arról, hogy milyn sok a zűrzavar az emberek gondolkodásában és szívében. Számos olyan gyülekezet, amely régen élő volt, lelkileg növekedett, ma szétesőben van és egyre inkább hanyatlik.