Előszó
Politizáljanak-e a papok vagy nem? Erről a kérdésről rengeteg minden hangzott már el elvileg. Ebben a könyvben most azt szeretném összefoglalni, hogy tulajdonképpen mi is történt velem az elmúlt években. Mert történt Polgármesterré választottak. Nem én akartam. Nem, mert nem kerestem magamnak ezt a feladatot. Nem toboroztam embereket, hogy engem válasszanak meg. Nem korteskedtem. Nem ígértem senkinek semmit, ha engem választanak, akkor milyen előnyben fogom részesíteni őket. Mikor megválasztottak, egyszerűen tettem a dolgom. S mire volt időm egy kicsit átgondolni, mit is vállaltam, már kész volt a községháza, épült az iskola, s azon voltunk, hogy intézzük a község lakói boldogulását. Hogy menynyire csupán feladatbővülés volt és nem cím- és rangkórság, azt az is mutatja, hogy gyülekezeti tagjaimnak a polgármesteri hivatalban is tiszteletes úr maradtam, mikor ügyeikkel fordulnak hozzám. Feladatbővülést éreztem és azt a bizalmat, hogy a község lakói teljes mértékben elfogadtak; a kétharmados lakosság többséget képviselő reformátusság mellett rám szavazott a görög és római katolikus közösség, a 2-3 ateista család és a 2-3 jehovista lélek is. A következő lapokon arról olvashatnak, hogy is volt ez. Én úgy érzem: Az Úrtól lett ez, és csodálatos a mi szemeink előtt" (Zsolt 118,23)!Érdemes átgondolni mit is tanítanak tudós teológusaink erről a témáról. Török István, volt kedves professzorom például azt írja: Politizálnunk kell tehát, de nem érdekből, szükségből, kényszerűségből, vagy kétségbeesésből - amint olykor még egyházi körökben is vélik -, hanem azért, mert a politizálás a kálvinizmus világnézeti szelleméből és lényegéből folyik Mi lesz, ha a közéletből kivonulnának az egyház felelős vezetői? Nem magunk degradálnánk-e magánüggyé, vasár- és ünnepi alkalmatossággá a vallást? .....