Kiadóm egyszer megjegyezte: Bandi bácsit egyik életrajzírója a szeretet teológusának nevezte; föltételezem - folytatta -, hogy akkor sok cikk, tanulmány, igehirdetés van íróasztala fiókjában, amelyek mind a szeretet titkát feszegetik. Ha ezeket összegyűjtené, szívesen megjelentetnénk Karácsonyra, a Szeretet Ünnepére.
Valóban összeszedegettem huszonnyolc írásomat, s így született ez a műfajában alig meghatározható könyv, mert az alaptémán, a szereteten kívül alig fűzi össze ez írásokat valami, még időrendi sorrend sem.
Talán ezt a címet adhatnám könyvecskémnek: teológiai és valláslélektani variációk a szeretetre. Vagy még egyszerűbben, a szeretet breviáriuma, amely bármikor elérhető, bárhol felnyitható s ugyanazt sugallja: szeressünk, MÉGIS szeressünk, akkor is, ha számtalanszor kiütötték tenyerünkből mások felé nyújtott szívünket. Szeressünk, s nem azért, mert "érdemes", hanem azért, hogy embernek érezzük magunkat, az Emberfia rokonának, ma élő tanítványának, mert szeretet nélkül nem lehet és nem érdemes élni, mert "a szeretet a legnagyobb és soha el nem múlik." (1Kor.13)
Még akkor sem, ha újra és újra keresztre feszítik.
Szeretettel nyújtom olvasóim felé a szeretet breviáriumát.