A Magyar Luther Füzetek című sorozatunk 4. kiadványa Luther Mártonnak 1519-ből származó, a szentségekről szóló három fontos iratát tartalmazza.
1517 után Luthert egyre inkább sürgették barátai, hogy tisztázza a szentségekről vallott nézeteit. A reformátor ugyanis szakított a római egyháznak a hét szentségről szóló tanításával. 1519-ben Luther még három szentségről beszél (bűnbánat, keresztség, úrvacsora), de egy év múlva a bűnbánatot nem tekinti önálló sakramentumnak, hanem beolvasztja azt a keresztség szentségébe.
A három írás műfaja sermo, aza prédikáció, de mindegyik a kereső, laikus emberek számára készült, tanítói céllal.
Adja Isten, hogy mindazok a mai olvasók, akik a communio sanctorum, a szentek közössége, azaz egyházunk gyógyulása és épülése érekében a szentségek életgazdagító titkaiban szeretnének elmélyülni, ugyanolyan teológiai élményben részelsüljenek, mint az újabb és újabb kiadást sürgető első olvasók majdnem ötszáz évvel vagy a magyar fordításon munkálkodók hat-hét évtizeddel ezelőtt!