ELŐSZÓ
Részlet:"Alig van a magyar szellemi életnek olyan intézménye, amely ne követhetné magának a Szász Károlyról való megemlékezés nemes jogát. Mégis a Kisfaludy-Társaság egyik mohos határkövétől indult ki, midőn 1847-ben Szécsi Máriája pályadíjat nyert, szomorú estéjének utolsó pásztortüze itt lobbant el Lecky-fordításának bemutatásával. Közben negyvenöt éven át volt a Társaság rendes tagja és 17 éven át másodelnöke. Nemcsak egy tag volt a többi között, hanem sokszor az egész szervezet s Gyulai Pállal együtt a lélek és az élet.Alakját akkor tudjuk megrajzolni és megérteni ha megtaláljuk hozzá a kellő távlatot. Ő volt a XIX. század legnagyobb pap-literátora. Tompa költő volt és pap, ez a két tevékenysége élesen elvált egymástól, mint a Janus két arca. Szász Károlyban a pap és költő összeolvadt, mint a bor a fűszer zamatával. Literátorsága sem szorítkozott a költészetre, hanem kiterjedt az irodalom minden ágára, sőt művelődéspolitikai programmá és tevékenységgé szélesedett..."