Perjesi István lelkipásztori és szülői élettapasztalataiból merítve írt könyvet az elengedés művészetéről és nehézségeiről. Ahogyan az apja elengedte tékozló fiát, úgy enged szabadon Isten agapé szeretete is bennünket. A könyv foglalkozik a szülő-gyermek kapcsolat különböző időszakaival, a család formálódásával, de olyan nehéz témákkal is, mint a meghalt vagy eltűnt gyermekek elengedése is. Ebben, de megközelítésében is hiánypótló mű.
Elengedni nem azt jelenti, hogy nem érdekel, hogy mi van, vagy mi lesz vele. Azt meg semmiképpen sem, hogy nem szeretem. Sőt! Valami egészen mély szeretet is lehet abban, hogy nem értek vele egyet és mégis hagyom, engedem. Érzelmileg nehéz, de tudhatom és remélhetem, hogy minden jóra fordulhat hit által. És ez a lényeg: a lehetetlen lehetségessé válik, ha hiszek. Még az elengedés is. Néha évek, évtizedek telnek el, de "a reménység nem szégyenít meg!" (Róma 5:5) Az Isten tud rólam, szeret engem, nincs az a helyzet, az a körülmény, amiből ne lenne kiút, ne lenne visszaút!
Perjesi István tudja ezt! Áldás ez! Nagyon!
- Szenczy Sándor
"...A szeretet tehát nem lemond, hanem elenged..." Gyakorló szülőként olvasva e sorokat, saját tapasztalataim, élethelyzeteim jöttek elém. A könyvben leírtak megfogalmazásában rejlő élettapasztalat és bölcsesség, valamint a szerző Istenbe vetett hite és pásztori szíve őszintén és hitelesen juttatja el az ihletett gondolatokat az olvasóhoz. Szívesen ajánlom ezt a könyvet gyakorló és leendő szülőknek egyaránt, valamint cseperedő csemetéinknek is, akik egy életen át a szeretet, az elfogadás, az elengedés és a megbocsátás gyakorlására késztetnek bennünket.
- Pintér Béla