A vallási eszmék iránti érdeklődés újkeletű növekedése, a hívó meggyőződés iránti megbecsülés gyarapodása sajátos ellentmondásban áll azzal a ténnyel, hogy honfitárainknak a hit dolgaiban való tájékozottsága meglehetősen csekély, s főképpen így van ez a vallási eszméket és jelenségeket feldolgozó klasszikus és modern irodalom esetében, amelynek java termése a hazai tudományos munka és könyvkiadás egyre halmozódó adósságai következtében csak igen töredékesen áll az igényesen tájékozódni akaró közönség rendelkezésére.
Az egyetemes vallástörténet néhány klasszikus forrása vagy az ókeresztény irodalom java termése esetében még aránylag kedvező a tájékozódni vágyó olvasó helyzete, hiszen számos alapvető fontosságú forrás és tudományos feldolgozás áll - régebbi vagy újabb fordításban - rendelkezésére. A középkori keresztény bölcselet vagy a reformáció kora iránt érdeklődők már sokkal kedvezőtlenebb helyzetben vannak, ha alapvető jelentőségű munkák magyar fordításai után kutatnak, az elmúlt két évszázad vallástudományi irodalmát pedig a magyarul is megjelent forrásmunkák és kézikönyvek körének töredékessége, kiválasztásuk véletlenszerűsége következtében egyáltalán nem lehet áttekinteni.