"Törvény és evangélium"-ról kellene beszélnem a már szinte magátólértetődő forma szerint. De rögtön bejelentem, hogy nem "Törvény és evangélium"-ról fogok beszélni. A hagyományos sorrendnek - "Törvény és evangélium" - a maga, később megjelölendő helyén, megvan a teljes létjogosultsága. De éppenséggel nem lehet irányadó annak a tannak az egészére nézve, amelyet most akarok kifejteni. Mert a dolog úgy áll, hogyha valaki komolyan és valóságosan először a törvényről akarna beszélni s csak azután, az először mondottak feltétele alatt, szólna az evangéliumról, az minden jó szándéka ellenére sem Isten törvényéről s ép azért egészen biztosan nem az Ő evangéliumáról beszélne. Ezt a szokványos utat a legjobb esetben is mindenféle kétértelműség környékezné.