„Elkerülhetetlen, hogy hibázzunk az írásmagyarázat során. Fájdalmasan gyakoriak közöttünk az exegetikai tévedések – közöttünk, akiknek Isten kegyelméből az a felelősségteljes feladatunk, hogy Isten Igéjét hűségesen hirdessük. Shakespeare egy színdarabjának félreértelmezése, Edmund Spenser egy költeményének felületes tanulmányozása aligha jár következményekkel az örökkévalóságra nézve. De a Biblia értelmezésében nem engedhetünk meg ilyen nagyvonalúságot. Itt Isten gondolataival van dolgunk: kötelességünk minden erőnkkel azon lenni, hogy megértsük és világosan értelmezzük azokat.
Mindazonáltal, míg a hibák gyakoriak, sőt mi több, elkövetőik gyakran nem is ismerik fel őket, egy részletes leírásnak meglehet az az üdvös hatása, hogy nem pusztán alapos önvizsgálatra serkent, hanem a jobbik megoldás keresésére is ösztökél.
Remélem, hogy annak vizsgálatával, hogy mit nem szabad az írásmagyarázat során tenni, mindannyian még őszintébben fogunk törekedni Isten Igéjének helyes értelmezésére. A negatív példákra annak reményében hívom fel a figyelmet, hogy az olvasónak ezek révén nagyobb hasznára lesz a más könyvekben és előadásokban található pozitív útmutatás.”
A szerző az igeértelmezés során előforduló bibliai szavakhoz fűződő, logikai, nyelvtani, előfeltevésekben rejlő és történeti tévedésekre hívja fel a figyelmet.