Szabad szíve volt. Neki egyformán kedves volt Avilai Szent Teréz, PAscal, Luther, Kálvin, Fox, meg a többiek, mert az Úréi voltak. Az Úr szentjeinek életét annyira ismerte, hogy úgy beszélt Augustinusról, Assisiről, Pascalról, Bunyanról, Wesleyről, Finneyről, Moodyról, mintha személyes kapcsolatban lett volna velük. Mindenki közel került a szívéhez, aki az Úré volt. Ilyen irányú érdeklődését kiterjesztette a a szorosan vett protestáns egyházak körén kívül is. Így pl. nagyon megragadta az az erkölcsi komolyság és mélység, amely a római egyház igazán lelki és evangéliumi mozgalmaiban, mint pl. a szerzetesrendek és szentek életében, vagy amit a janzenizmusban és egyéb ébredési mozgalmakban megmutatkozott.
Egyháztörténelmi tanulmányai során érzékelte a hagyományos egyháztörténelem-írás egy sajnálatos hiányosságát, azt ugyanis, hogy sokkal nagyobb figyelmet szentel olyan tényezők tanulmányozásának, amelyek lehetnek ugyan döntő társadalomformáló (hatalmi, politikai, művelődési) tényezők, de figyelmen kívül hagyják a Szentlélek és a communio sanxtorumnak megnyilatkozásait és hatásait.