Papp Bálint az Alföldön található Dévaványa szülötte. Egyszerű, mondhatni, névtelen hős. Az általa írt visszaemlékezés egy megrendítő történet a fogság mindennapjairól. Írása távol áll mindenféle elvont fejtegetéstől. Amit látott, megélt, tapasztalt, azt írja le. Mégpedig úgy, hogy hátborzongató módon átélhető minden sora. Papp Bálint megjárta a magyar börtönök, a Bori-rézbánya, a halálmenet és az orosz fogság szörnyűségeit úgy, hogy szívében a hit és a reménység éltető ereje töretlen maradt.
Az embertelenség közepette újra és újra felbukkan, mint ragyogó gyémánt, egy-egy emberséges, jószándékú és életet mentő hőstett. A könyv szellemiségét végig áthatja az Istenben vetett bizalom.
Amikor egy fa tövében leborulva kiált Istenhez a zord Volga-szigeti fogságban, a szabadulás három lehetséges alternatívája megindító gyakorlatiassággal és hittel jelenik meg lelki szemei előtt – példát adva ezzel nekünk is.