"Anyu megfogja a kezem. Ránézek. Látom, hogy szólni akar hozzám. Miért nem szól? Lehet, hogy már megszólított egy párszor, és nem válaszoltam? Bátorítanom kell.– Anyu… – jaj, de régen beszéltem.
Örülök, hogy értelmes szó jött ki a számon. Anyu is nagyon boldog. Először rövid mondatokat, szavakat mond. Látja, hogy értem. Válaszolgatok is, egyre jobban megy a beszéd.
– És mi a bajom tulajdonképpen?Kifejezetten büszke vagyok rá, hogy ilyen hosszú mondatot hibátlanul kimondtam. Anyu lassan, érthetően elmondja. Valószínűleg már régóta volt egy kisebb agydaganatom. Ez nemrég hirtelen elkezdett növekedni. Ha Maaike nem veszi észre, hogy már a második nap, fényes nappal szunyókálok, egyre rövidebb szünetet tartva az alvások között, akkor az is elképzelhető, hogy örökre elaludtam volna. Behoztak a kórházba, megoperáltak. Kopasz vagyok, be van kötve a fejem. A daganat nagy részét eltávolították."