44 éves koromig nem ismertem Istent. Hallottam róla, tanultam is, sose mertem volna kimondani, hogy nem létezik, mégse érintette meg a szívem vele kapcsolatban semmi. Úgy éltem, mint mások. Férjhez mentem, jöttek a gyerekek. Küzdöttünk lakásért, kocsiért, külföldi utakért, tanultunk, építettük a karrierünket, barátkoztunk. Minden érdekelt, de Istennel nem foglalkoztam! Alapjában véve elégedett voltam az életemmel, de titokban mindig volt bennem egy nagy űr: nekem hiányzik valami! De mi? Senkit se tudtam megkérdezni ezzel kapcsolatban, s így - mivel titokban kitartóan rágott ez a hiányérzet - egyszer csak úgy döntöttem, hogy mélyen elásom ezt a témát! Nekem már elég volt belőle!
De Isten nem ásott el engem! Sok-sok esemény eredőjeként - melyekről előző könyveimben már vallottam - megismertette magát velem. S a vele levő szeretetkapcsolatomban egyszer csak választ kaptam a kérdéseimre. Megtudtam, hogy miért élek a földön, miért itt, miért most és milyen céllal...
Ezzel tökéletesen beteljesedett az életem! Azt teszem, amire születtem, és ez teljesen kitölti a lényemet, sose remélt boldogságot ad!
Hadd mondjam el, hogyan...