Tapolyai Mihályt Amerikában ismertem meg a Lake Hope-nál, azaz a Reménység tavánál rendezett találkozón, amely minden esztendő augusztusában gyűjti össze az Egyesült Államok és Kanada magyar értelmiségének javát. Valamit megtudtam akkor hányatott életsorsáról is, és megismertem azt a mindig a közösségi szolgálatban küldetést kereső, hitvalló lelkületét, amelynek "hármas" meghatározottsága van: az Evangélium, az orvosi hitvallás és a magyarság tudatos szolgálata. Ez a három szellemi és erkölcsi érték nyilatkozik meg önéletrajzi jellegű írásaiban is.
A szerző a Zemplén megyei Mádról került a II. világháború idején a budapesti orvosi egyetemre, ahol a legendás hírű Kiss Ferenc professzor közeli tanítványa volt. Mestere világhírű anatómusként, egyszersmind hitvallásos keresztényként tevékenykedett. Ezt követve végzett áldozatos, önkéntes és hatalommal is szembeforduló orvosi munkát a Hortobágyra deportált, a Dévaványára kitelepített szerencsétlen emberek között, vállalt kétkezi építő munkát a lengyel Nowa Huta bányászváros egyik katolikus templomának felépítésében, személyes orvosi missziót a kilencvenes évek elejének jugoszláviai belháborújában, tett jóformán illegális látogatást a romániai zsarnokság elnyomó hatalma alatt vergődő Erdélyben.
Visszaemlékezései minderről abban a meggyőződésben számolnak be, miszerint nem a személyes karrier vagy éppen a nyugalomban végzett munka a fontos, hanem az önkéntesen betöltött küldetés: az orvos és a keresztény ember küldetése.
Pomogáts Béla