A lübbeni ódon templom kőkockáin kongó léptekkel néhány ember megy végig. Ketten közülök ruhával letakart s könnyedén átkötött csomagot cipelnek. Óvatos járásukon meglátszik, hogy vigyáznak terhükre s azt sértetlenül akarják rendeltetési helyére vinni. Hátul sörtehajú gyerek kullog, kezében fedélnélküli szeges ládika, nagyfejű kalapács és olyan T betűre formált lénia, mint amilyen ácsok és asztalosok szoktak használni. Elől borotváltarcú papi ember halad letűnt századok jellegzetes viseletében, mellette két tisztes ruhájó férfi. A nyitva hagyott ajtón át gyermekzsibongás csapódik a templom komor boltíve alá, mintha friss, kacagó tavaszi fuvalom szárnyalna a falak között.
Az oltár mellett az emberek leteszik terhüket s a takaró ruhák göngyölegéből egy arckép kerül elő. Nézegetik jobbról-balról, közelről-távolabbról, aztán a papforma ember hosszú lécdarabbal a falat mutogatja. Láthatóan a kép felfüggesztésére ad utasítást. Csendes beszélgetés közben mind eltávoznak, csak a bőrkötényes és a sörtésfejű gyerek maradnak benn.