Karl Barth (1886-1968) és Emil Brunner (1889-1966) emblematikus párosként, a dialektika-teológia meghatározó alakjaiként indultak Szellemi-lelki rokonságuk vitathatatlan. Mindketten megkerülhetet- len alakjai a 20. század protestáns teológiatőrténetének. Ez még ak- kor is igy van, ha a természeti teológiáról folytatott vitájuk a Barmeni Teológiai Nyilatkozat elfogadásának évében vált egészen élessé. ... A vita a későbbiekben is nagy hullámokat vert, de a magyar reformá- tus teológusok Barthra és Brunnerre egyaránt kíváncsiak voltak, hi- szen a magyar református teológiának mindketten fontos impulzuso- kat adtak, sőt az őket hallgató magyar tanítványaik egy életre hálás kötődéssel lettek gazdagabbak. (.) A tömeghitetlenséggel és sze- kularizációval kűzdő, üzenete felől is bizonytalanná váló egyházban mindkét teológus azt a feladatot tűzte ki célul, hogy az egyház legyen ismét igazán egyházzá, álljon az Isten igéje alapjára. Ismerje fel sajá- tos rendeltetését e világban, és ez a felismerés mozgósítani fogja az egyházat. A gyülekezetgondozásból kiindulva a missziói egyház képét erősítették előadásaikkal.
Miközben az elmúlt évtizedekben Karl Barth neve folyamatosan jelen volt egyházi életünkben, addig Emil Brunner gondolatai méltatlanul háttérbe szorultak, és kevésbé lettekismertek. (...) A reformáció jubi- leumi évében adósságtörlesztés ez a tanulmánykötet, amelyben sok értékes, Magyarországon eddig még nem ismert írás, levél és kutatási eredmény mutat rá Karl Barth és Emil Brunner párhuzamos teológial pályájára, gondolatvilágára, tanításaik közös és eltérő hangsúlyaira.
Fekete Károly
református püspok