"A hirtelen jött júniusi hőség megtorpant a palota vastag falai előtt. Bent hűvös volt és félhomály. A nehéz, puha tapintású bársonyfüggönyök eltakarták a kinti fényt, csak a réseken szivároghatott be egy szeletnyi, megpezsdíteni a porszemeket.
Az asztalon háromkarú, díszes ezüst gyertyatartó, de benne csupán egy gyertya lángja viaskodott a félhomállyal. Amikor az érsek, Oláh Miklós, göbös vén ujját megnyálazva lapozott a könyvben, a hegyes kis láng megreszketett, elnyúlt kétszeresére, mintha menekülni szeretne.
A prépost csöndesen lépett a szobába. Az ajtót vigyázva csukta maga után, de ennyi nesz is elegendőnek bizonyult, hogy az öregember észrevegye."